Bevezető
2024-ben lépett életbe a köznevelést átalakító új jogi környezet, amelyet sokan az új életpályamodellként, mások egyszerűen státusztörvényként emlegetnek. A változások nemcsak a pedagógusokat érintették, hanem azokat a dolgozókat is, akik nap mint nap az óvodák és iskolák működésének hátterét adják: a NOKS-dolgozókat és az egyéb köznevelési munkatársakat.
Ők azok, akik segítik a gyerekeket, támogatják a pedagógusok munkáját, jelen vannak a mindennapi működésben, és sokszor jóval túl is mennek azon, ami papíron a munkaköri leírásukban szerepel. Van, aki a nevelőmunkát segíti közvetlenül, van, aki a háttérből tartja egyben az intézményt, de a lényeg ugyanaz: nélkülük az óvodák és iskolák működése nem lenne zavartalan.
Kik azok a NOKS-dolgozók?
A NOKS rövidítés jelentése: nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók. Ide azok a munkatársak tartoznak, akik nem pedagógusként dolgoznak, de a nevelési-oktatási folyamatot közvetlenül támogatják.
Ebbe a körbe tartozhatnak például:
pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógiai asszisztensek, titkárok, könyvtárosok, dajkák, rendszergazdák, és más hasonló munkakörben dolgozó kollégák.
Az ő munkájuk sokszor egyszerre adminisztratív, szervező, támogató és emberközeli. Egy pedagógiai asszisztens jelen van a csoport vagy az osztály mindennapjaiban, egy dajka az óvodai élet szinte minden rezdülésének része, egy iskolatitkár az intézmény működésének egyik kulcsszereplője, a rendszergazda pedig ma már szinte nélkülözhetetlen egy iskolában.
Kik az egyéb köznevelési dolgozók?
A köznevelési intézményekben nemcsak Pedagógusok és NOKS-dolgozók dolgoznak. Ott vannak azok az egyéb munkatársak is, akik nélkül ugyanúgy megállna a rendszer, még ha a munkájuk sokszor kevésbé látható is.
Ide sorolhatók például az óvodai konyhások, kertészek, takarítók, ügyviteli dolgozók, karbantartók, valamint más technikai és kisegítő munkatársak.
Az óvodai konyhás nem egyszerűen ételt ad ki: része a gyerekek mindennapjainak. A takarító nemcsak tisztaságot biztosít, hanem egy biztonságos, egészséges környezetet is. A kertész és a karbantartó az intézmény használhatóságát, rendezettségét, működőképességét segíti. Az ügyviteli dolgozó pedig sok esetben az adminisztrációs háttér biztosítója.
Sokan közülük a saját munkakörükön túl is hozzátesznek a közösség életéhez. Főleg az óvodákban fordul elő gyakran, hogy a technikai dolgozók a napi helyzetekben a gyerekek körül is segítenek, akár spontán, akár természetes emberi odafordulásból.
Hány embert érint ez az ügy?
A jelenlegi adatok alapján a NOKS-dolgozók és az egyéb köznevelési munkatársak együtt nagyjából 67 ezer főt jelentenek. Ez óriási szám. Nem egy szűk csoportról van szó, hanem a köznevelés egyik legfontosabb, mégis gyakran háttérbe szoruló rétegéről.
Éppen ezért a bérezésük és a szabadságuk kérdése nem mellékes ügy, hanem a köznevelés egészének működését érintő probléma.
A követelések mögötti történet
A mostani vita mögött valójában évek óta halmozódó feszültség áll. Miközben a pedagógusbérek emelése az elmúlt időszakban több lépésben megtörtént – és ezt sokan jogos, régóta várt lépésnek tartják -, a nem pedagógus munkakörben dolgozó köznevelési alkalmazottak közül sokan továbbra is a minimálbér vagy a garantált bérminimum környékén keresnek.
A felsőfokú végzettséggel rendelkező NOKS-dolgozók, az alacsonyabb végzettséggel rendelkező NOKS-munkatársak és az egyéb technikai dolgozók bére sok esetben ma is ezekhez a legalacsonyabb bérszintekhez igazodik. Fenntartótól függően előfordulhatnak pótlékok vagy kisebb eltérések, de az alaphelyzeten ez nem változtat: sok dolgozó úgy érzi, hogy a fizetése nincs arányban a munkája súlyával, felelősségével és a megélhetési költségekkel.
A bérek egy részét a garantált bérminimumhoz kötötték, ami annyiban valóban kiszámítható, hogy ha az nő, akkor vele együtt nő a fizetés is. Csakhogy ez sokak szerint nem valódi megoldás, csak az alacsony bérek konzerválása. Attól, hogy valami automatikusan emelkedik, még nem lesz elég.
2026. január 1-jétől a minimálbér bruttó összege 11%-os emeléssel 322 800 forintra nőtt (nettó 214 662 Ft), míg a garantált bérminimum 7%-kal, bruttó 373 200 forintra (nettó 248 178 Ft)
A szabadság lett a másik nagy törésvonal
A bér mellett a másik kiemelt probléma az éves szabadság kérdése lett. Ez főleg 2024 januárjától vált élessé, amikor az egyéb munkakörben dolgozó köznevelési alkalmazottak jelentős része a Munka Törvénykönyve hatálya alá került, miközben az ugyanabban az intézményben dolgozó más nem pedagógus kollégák köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban maradtak.
Ebből alakult ki az a helyzet, amely sok helyen komoly belső feszültséget okozott: ugyanazon intézményen belül az egyik dolgozónak akár 50 nap szabadsága van, a másiknak pedig csak 20–30 nap, attól függően, milyen jogviszonyba került.
Ez papíron csak egy szabályozási különbségnek tűnhet, a valóságban viszont komoly igazságtalanságérzetet okoz. Az óvodákban különösen élesen jelenik meg ez a gond. Előfordulhat, hogy egy intézményben szinte mindenki 50 nap körüli szabadsággal rendelkezik, miközben 1-2 vagy néhány technikai munkatárs csak az Mt. szerinti jóval alacsonyabb kerettel gazdálkodhat.
Sokan éppen ezért mondják, hogy az óvodai konyhások, kertészek, takarítók is ugyanúgy az óvoda szerves részei. Nem külön világhoz tartoznak, hanem ugyanannak a közösségnek a tagjai, és a gyerekek jóllétéhez ők is napi szinten hozzátesznek. Több helyen nem is lehet élesen elválasztani, ki „csak” technikai dolgozó és ki segíti közvetlenül a nevelést, mert a mindennapi életben ezek a határok sokszor elmosódnak.
Az iskolákban is hasonló feszültségek alakultak ki. Sok dolgozónak csupán 25 nap körüli szabadsága van, miközben a közalkalmazotti időszakhoz képest sem feltétlenül érzik kedvezőbbnek az új rendszert. Többen azt sérelmezik, hogy a szabadság számítása lassan nő, és egy több évtizedes munkaviszony után sem ad valódi méltányosságot.
Mit követel a PDSZ a NOKS és az EGYÉB munkatársak érdekében?
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, vagyis a PDSZ a NOKS-dolgozók és az egyéb köznevelési munkatársak helyzetének rendezésére több konkrét követelést fogalmazott meg.
A követelések lényege röviden az, hogy:
a felsőfokú végzettségű NOKS-dolgozók bére érje el a Pedagógus I. fokozat alsó határát,
a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező NOKS-dolgozók kapjanak 40 százalékos béremelést,
az egyéb munkakörben dolgozók szintén részesüljenek 40 százalékos béremelésben,
és 2027-től kezdve a béremelésük éves mértéke automatikusan igazodjon a pedagógus-gyakornokok illetményemeléséhez.
A szakszervezet számításai szerint: A köznevelésben dolgozó NOKS- és egyéb munkakörben foglalkoztatottak bérrendezése a költségvetés mindössze három ezrelékéből megoldható.
A PDSZ emellett azt is követeli, hogy minden közoktatásban dolgozó jogosult legyen a státusztörvény szerinti, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állókra vonatkozó szabadságra! Vagyis egyszerűbben fogalmazva: a szabadság kérdésében is szűnjön meg a mostani, intézményen belüli igazságtalan különbségtétel. Az éves szabadság rendezése pedig ehhez képest elenyésző anyagi terhet jelentene a költségvetés számára, ezért különösen fontos lenne, hogy ez a jog ne önkormányzati döntésektől vagy helyi lehetőségektől függjön, hanem törvényileg, minden érintett számára egységesen garantált legyen.
A hivatalos Frissített követelések itt olvasható: https://nedolgozzingyen.hu/2026/03/17/harom-ezrelek-kell-csak/
Miért lett most ennyire éles ez a vita?
Azért, mert egyre többen érzik úgy, hogy nélkülük ugyan működni nem tudna a rendszer, mégsem kapják meg sem anyagilag, sem munkafeltételekben azt az elismerést, amit a munkájuk indokolna.
A bérkérdés nemcsak arról szól, ki mennyit visz haza a hónap végén. Arról is szól, hogy lehet-e hosszú távon embereket megtartani ezekben a munkakörökben. A szabadság kérdése pedig nemcsak pihenőnapokról szól, hanem arról is, hogy egy intézményen belül mennyire érzik magukat egyenrangú közösségi tagnak azok, akik ugyanazért az intézményért dolgoznak nap mint nap.
A fekete szív a szolidaritás jele
A fekete szív a PDSZ mostani akciójában a szolidaritás és a csendes, de határozott kiállás jelképe lett. Azt üzeni, hogy a NOKS- és egyéb technikai dolgozók nincsenek egyedül, sokan látják a helyzetüket, és támogatják a bérük, valamint a szabadságuk rendezését. Azért is erős szimbólum, mert egyszerű, bárki számára könnyen viselhető vagy megosztható, mégis jól látható közös jelzés: a köznevelésben dolgozó nem pedagógus munkatársak megbecsülése nem maradhat tovább háttérben. A célja tehát nem pusztán egy jelképes gesztus, hanem az, hogy láthatóvá tegye az összefogást, erőt adjon az érintetteknek, jelezve ezt a döntéshozókra a tárgyalások előtt és alatt is.
Mi következhet most?
A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy a kormány ad-e érdemi ajánlatot a NOKS-dolgozók és az egyéb köznevelési munkatársak követeléseire. A bér és a szabadság kérdése ma már nem elszigetelt panasz, hanem országos ügy lett.
A vita arról szól, hogy a köznevelés háttérdolgozóit továbbra is a rendszer láthatatlan szereplőinek tekintik-e, vagy végre valóban elismerik, hogy az óvodák és iskolák működése rajtuk is múlik.
Mert a kérdés valójában egyszerű: ha mindenki tudja, hogy nélkülük nem működik sem az óvoda, sem az iskola, akkor meddig lehet még úgy tenni, mintha ez a probléma ráérne.
Ez az írás nem politikai célból született, hanem azért, hogy a köznevelésben dolgozó érintettek hangja és mindennapi valósága is láthatóvá váljon.
Frissítés: A március 24-ei tárgyaláson nem született érdemi megállapodás a NOKS- és egyéb munkakörben dolgozók bérrendezéséről, valamint az éves szabadságra vonatkozó feltételek rendezéséről. 
Ezért a következő lépés egy országos, kétórás figyelmeztető sztrájk, ami jelenleg szervezés alatt: https://nedolgozzingyen.hu/2026/03/25/a-leggyakoribb-kerdesek-es-valaszok-a-sztrajkrol-2026/
A friss követelések itt olvashatóak: https://nedolgozzingyen.hu/2026/03/17/harom-ezrelek-kell-csak/
PDSZ kapcsolat: https://pdsz.hu/kapcsolat/
PDSZ OV Elnök: Nagy Erzsébet
Cikk írója: Hohoka.hu
Óvodák-Iskolák-Közösség
